Szfinx

                                  Az egyiptomi Szfinx története

Az egyiptomi Szfinx mindig is a titokzatosság és rejtélyesség jelképe volt. Egyesek szerint Kheopsz fáraó, mások szerint Khephrén fáraó építtette, s a Szfinx arca valószínűleg őt ábrázolja. A háttérben magasodó óriási építmények arányaihoz képest az egyiptomi Szfinx egy ülő macskának tűnik. Az emberfejű, fekvő oroszlán a kőbánya mélyedésében áll, valószínűleg a kőfejtés közben határozta el az építtető, hogy egy tömbből faragtatja ki a 21 méter magas és 74 méter hosszú kolosszust. Az arc legszélesebb része 4,2 méter. A Szfinx a halotti város őrzője, a királyi hatalom dicsőítője. Fejét királyi hajviselet, fejkendő díszíti, de ez koronként változott, hol volt koronája, hol levették azt. Az egyiptomi Szfinx orra részben, szakálla teljesen hiányzik. 

 Eredetileg gipsszel vonták be, a nyomok azt mutatják, hogy festve volt. A mellső lábai között álló gránitsztélén olvasható az istenszobor egyik legendája. A Kr. e. XV. századi IV. Thotmesz fáraó gazellavadászat után a Szfinx árnyékában lepihent. A felséges Napisten megjelent álmában, s azt kérte, szabadítsa ki a vastagon rárakódott sivatagi homokból, s királlyá teszi őt. Az álom valósággá vált. A Szfinx az évszázadok során valóságos zarándokhely lett. Az erre járó Napóleon is beleszeretett, ő is kiszabadíttatta, az akkor is homok lepte szobrot. Az eredetileg színesre festett óriáson az idő mellett, a kalandozók is nyomot hagytak, többször elcsúfították. A görögök kifejezetten megrémültek a Szfinx látványától. Félelemből kalapácsokkal verték szét az arcát. Az orr feltehetőleg ekkor tört le. A világháborúban a katonák céltáblának használták a Szfinx fejét. Az eredeti arcot valamikor valamelyik fáraó szakállal toldotta meg, amely azóta eltűnt. Több kődarabról hiszik, hogy az volt az áll alá támasztva, de egyikről sem tudták bizonyítani. A jelenlegi állapot 1936–37-ben alakult ki, amikor a Kairói Egyetem kutatói elvégezték az utolsó simításokat a Szfinx és a hozzákapcsolódó épületeken rekonstruálásán. 1980-ban újabb restaurálás vált szükségessé, mert a növekvő páratartalom, a víz beszivárgása és a légszennyezés komoly károkat okozott a szobornál. A helyreállítás azonban katasztrofális eredménnyel járt, mivel a rögzítéshez cementet használtak, és a nem megfelelő anyag miatt szinte lepattogzott az újonnan feltett mészkő borítás. Ekkor elhatározták, hogy kisebb mészkő lapokkal és másféle anyaggal újrakezdik a restaurációt és visszaállítják a Szfinx eredeti állapotát. Ma már turistáknak tilos a Szfinx megérintése, korlát védi az újabb „balesetektől”, de így is évente százezrek zarándokolnak Gízába, hogy legalább egyetlen pillantást vethessenek erre a titokzatos csodalényre.

Szfinx a homok alatt

Az örökmozgó homok hétszer temette el a Szfinxet és hétszer ásták ki

1.)    Első ízben több mint 5000 évvel ezelőtt ásatta ki a IV. dinasztia egyik fáraója Kheprén, aki a második piramist temetkező hellyé alakította, hogy ott helyezzék el gránit szarkofágját.

2.)    2000 évvel később IV. Tutmózisznak a 19-ik dinasztia későbbi uralkodójának egy álma parancsolta meg a Szfinx kiásását. Ma is egy vörös gránit tábla őrzi akkori cselekedetének emlékét a Szfinx mancsai között. Éppen arra vadászgatott, és amikor megpihent a Szfinx lábainál álmot látott. Megjelent előtte a Szfinx azaz a Napisten és megígérte neki övé lesz Egyiptom kettős koronája, ha kiszabadítja a homokból, ami csaknem teljesen elborította. A kiásáson túl durva égetetlen téglafalat húzott a Szfinx köré, hogy megvédje a homok későbbi támadásától, de hiába épített tégla falat a homok akkor is beszivárgott.